Furcsa írás jelent meg az Orbán Viktor által közpénzből lélegeztetőgépen tartott Nemzeti Sportban a hétvégén – szúrta ki a 444.hu.
Ballai Attila publicisztikája gyakorlatilag kiáll a gyermekbántalmazás mellett, mindezt az élsport alá rendelve tálalja. A cikk szerzője szerint ugyanis a sikerek ára az, hogy az edzők ütik-vágják a fiatal sportolókat.
„Gyermekbántalmazó volt minden utánpótlás-ökölvívóedző, aki vallotta és a hétköznapokon gyakorolta az általános sportági tézist, hogy az első alkalommal jól meg kell veretni a klubhoz jelentkező kölyköt, és csak abból lesz bunyós, aki a másodikra is visszajön”
– fogalmaz.
A szerző szerint nincs gond az úszópalántákat strandpapuccsal verő edzőkkel sem, példaként említi Széchy Tamás „úszópápát” (négy olimpiai bajnokunk, Wladár Sándor, Szabó József, Darnyi Tamás és Czene Attila is elszenvedhette brutális módszereit), aki nemes egyszerűséggel a „Tetű” becenevet aggatta egyik tanítványára.
Említi még a növendékeit nyitott pályán szívató Kercsó Árpád hokiedzőt, valamint Laurencz Lászlót, a női (felnőtt!) kéziválogatott egykori kapitányát, aki „hölgyeket küldött el testületileg még a büdös francnál is illetlenebb tájékra”.
Ballai személyes példákkal is igazolni véli a gyermekbántalmazás létjogosultságát:
- első edzője „méretes tulok” volt, és még a valódi sérülését is szimulálásnak vélte;
- a napközis tanító néni favonalzóval osztogatta neki a körmösöket, de a szülei nem panaszolták be, inkább örültek, amiért védekezésként kicsire vágatja a körmeit a gyerek;
- Pista bácsi pedig ujjára húzott kulcskarikával osztogatta a kokit.
Sőt a szerző saját gyerekét is belekeveri a sztoriba, mint írja, lányát a legendás utánpótlás-úszóedző, „Kóla bácsi” alázta. Itt jön a meglepő fordulat:
„Nem is járt, csak néhány hétig, mert abban egyeztünk meg, ne szenvedjen a gyerek.”
Vagyis úgy tűnik, ha a saját lányáról van szó, a publicista mégsem annyira megengedő. Azért igyekszik feloldani az ellentmondást:
„A vérbeli utánpótlásmester egyik fő erénye ezért az, hogy felismeri a határt, amíg épít, és nem rombol, roncsol. Ha pedig felismerte, addig megy el, de nem lépi át”
– írta Ballai Attila.