Szilágyi SzabolcsHétfő reggel közzétette a Telex Ungváry Krisztián hosszú, tényfeltáró cikkét Bayer Zsolt fideszes propagandista nagyapjáról. A történész vasárnapi videójában már összefoglalta a lényeget:
Gyimes Károly, Bayer anyai nagyapjának karrierje a testüregmotozó kiskőrösi nyilastól a lelkes ÁVH-s besúgóig ívelt.
Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben reagált az írásra, a lényegi részeket nem is tagadva. Elismeri, tényleg azt írta 2013-ban, hogy
„önmagában természetesen semmit sem jelent, hogy ki az apja valakinek, de ha nem következik be hamar a nyílt és látványos lázadás, akkor azért csak meghatározza az emberfiát a családja”.
Bayer azt írja, állítását ma is fenntartja, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyapja semmilyen módon nem határozza meg őt (Dobrev Klárát viszont szerinte annál inkább, lásd egy 2022-es írását). Különben is, jó, ha összesen hússzor találkozott az öreggel, aki Bayer „vagy kilenc, vagy tizenegy éves” korában meghalt – magyarázza.
A fideszes publicista ezért „meglehetősen üres és politikailag motivált pszichologizálásnak” tartja Ungváry Krisztián azon igyekezetét, amellyel megpróbálja levezetni a „nyilas-kommunista nagyapa – ugyanolyan unoka” logikai sort.
Bayer Zsolt azt is állítja, nagyapja viselt dolgairól alig-alig tudott valamit, az pedig nem igaz, hogy 2016-ban, vagy bármikor kikérte volna róla a levéltári dokumentumokat. Amikor pedig nyilvánosságra hozta azt a keveset, amit megtudott róla, az 8 éve még „kutyát nem érdekelt”.
Emlékei szerint mindössze négy irat jutott a birtokába. Két levél (ezek Ungváry Krisztián szerint nem hitelesek), amelyekben a levélírók mintegy „igazolják”, hogy Gyimes Károly mentette a kiskőrösi gettóban lévőket. Látott továbbá két jelentést, melyeket nagyapja írt besúgóként a kommunista titkosszolgálatnak, „piszlicsáré” ügyekről.
„És most olvasom. Harmadszor is. És iszonyodom. Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt, és akiről emlékem is alig van mindezeken kívül”
– írja megtörten Bayer Zsolt.
Úgy érzi, nincs oka megmagyarázni nagyapja tetteit, de „átkozottul fáj” most neki valami. Különben is apai nagyszülei nagyobb hatással voltak az életére – róluk is hosszasan értekezik, majd köszönetet mond a történésznek azért, hogy szembesítette felmenője sötét múltjával. De nem felejt el dobrevezni sem:
„Még akkor is, ha nem én élek zsidóktól elrabolt budai villában, amit a kommunista tömeggyilkos nagyapámtól örököltem.”
Bayer Zsolt cikke végén még „megfejti”, hogy miért lett éppen most fontos Gyimes Károly, vagyis anyai nagyapja múltja:
„Azért, mert harc van. Háború van. Küzdelem van. A szuverenisták, a nemzetállam hívei, a kurucok, illetve a globalisták, a nemzetállam elárulói, a labancok között.”
Bayer még egyszer köszönetet mond Ungváry Krisztiánnak a szembesítésért, és úgy véli, mindaz, amit a nagyapjáról kikutatott, a család véres-verejtékes gyötrelme lesz feldolgozni.