A balliberális oldal és holdudvar kizárólagos felelőssége, hogy megjelent a fizikai fenyegetés és erőszak a parlamenti politika eszköztárában – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Pesti Srácoknak, de arra nem tért ki, hogy fizikai fenyegetést és pláne erőszakot pontosan milyen formában tapasztalt.
Erőszakot és fizikai fenyegetés látott a parlamentben
A fideszes üzenőfüzetben pénteken kiadott interjúban Gulyás a decemberi tüntetésekről szólva azt mondta: ami a parlamentben és az utcán történt, az az ellenzék kizárólagos felelőssége. Ezt a felelősséget jogilag értékelni, politikailag pedig vállalni kell.
„Mi demokraták vagyunk, mi a választókhoz fordulunk a politikai felelősség levonása érdekében, a jogi felelősség megállapítása pedig nem a mi dolgunk”
– mesélte.
Gulyás Gergely szerint általánosságban a magyar közélet viszonyainak eldurvulásában mindenkinek van felelőssége, de a „balliberális oldalt és holdudvart” kizárólagos felelősség terheli, hogy a fizikai fenyegetés és erőszak a parlamenti politika eszköztárában megjelent.
Az ellenzék diktatúravádjára reagálva azt mondta: egy diktatúrában az ellenzék nem reménykedhet egyenlő elbánásban és törvény előtti egyenlőségben. Nálunk viszont az ellenzék jó néhány képviselője úgy gondolja, hogy törvények felett áll. Ami a köztévénél történt, az a képviselői jogállással összeegyeztethetetlen – értékelt.
Meg akarták zavarni az M1 „normális működését”
A törvény szerint az országgyűlési képviselő bármely közintézménybe beléphet, de ugyanitt rögzített korlát, hogy ezzel nem zavarhatja meg az intézmény rendeltetésszerű működését. Tévés akciójuk általuk is bevallott célja – petíciójuk beolvasása – éppen a normális működés megzavarása volt – értelmezte Gulyás.
Gulyás Gergely azt mondta: a decemberben a parlamentben, az utcán és a köztévében történtek alapján „ami az ellenzék jogait és különösen jogsértő magatartásának következmény nélküliségét illeti”,
nem túlzás azt állítani, ennyire liberális demokrácia aligha van bárhol az Európai Unióban, mint Magyarországon.
Csak ürügy volt ám a rabszolgatörvény
A miniszter szerint a munka törvénykönyvének módosítása egyértelműen csak ürügy volt a tüntetésekre. Az ellenzéki oldalon meghatározóvá vált az a mélyen antidemokratikus meggyőződés, hogy miután a választópolgárok sokadjára nem hajlandók észrevenni, hogy a balliberális oldalnak – legalábbis önmaguk kényes ízlése szerint – igaza van, ezért az ellenzék egy része immáron nem a demokratikus akaratnyilvánításban, a legitim felhatalmazásban hisz, hanem az erőszakban – magyarázta.
Arra a kérdésre, hogy egyetért-e Bayer Zsolt felvetésével, hogy egy újabb békemenettel válaszoljanak a tüntetésekre, Gulyás Gergely azt mondta: „a butaság, az erőszak, a rosszindulat és antidemokratikus hozzáállás láttán sokunkban fogalmazódik meg ez az igény”.
Rákay Kálmánnál kétmillióan voltunk!
A mostani tüntetések mögött szerinte tömegtámogatottság nincs, „a balliberálisokat átölelni akaró, de egyidejűleg antiszemita botránytól hangos Jobbiktól Gyurcsányig terjedő és a szakszervezetek támogatását élvező sajátos koalíció néhány ezer embert tudott utcára vinni”. Felvetette,
ha a miniszterelnök mond beszédet, akkor egy nemzeti ünnepen is ötször ennyien szoktak megjelenni, de ha a Fidesz egy nagyrendezvényt tart, ott több százezren is részt vesznek.
Az ezekre a rendezvényekre buszoztatott bértapsolókra szerényen nem tért ki a miniszter.
Központi utasítás nélkül megy a kultúrharc
A polgári oldalon belüli kultúrharcról azt mondta Gulyás: nem ért egyet, sőt, kifejezetten károsnak tartja, hogy az elmúlt hónapok kritikáinak egy része nem a másik oldal azon zászlóvivőivel szemben fogalmazódott meg, akik – miután állami támogatások tíz- vagy százmillió forintjait nyerték el kulturális produktumaikhoz – nemzetközi színterén versenyeznek Magyarország lejáratásában, hanem a jobbközép táboron belül. Ha a Fideszt továbbra is egy nagy néppártként akarjuk megőrizni, ami szerintem a siker záloga, akkor ez politikailag káros, Prőhle Gergely esetében pedig méltánytalan – jelentette ki.
Gulyás Gergely azt mondta, a kultúrharc nem központi utasításra történik. Nem kell formális vagy informális csatornán megszerzett engedély ahhoz, hogy olyan programokat, terveket vagy akár személyeket érjen kritika, akiket, illetve amelyeket akár a miniszterelnök is magához közel állónak tart, sajátjának érez.