Hosszú interjúban faggatta a Portfolio.hu Orbán Viktor vejét, a 32. leggazdagabb magyarként számon tartott Tiborcz Istvánt, aki a turizmus alakulásáról, a BDPST Zrt. folyamatban lévő projektjeiről, és a jövő tartogatta lehetőségekről is értekezett a lapnak.
A 34 éves Tiborcz elmondta, nem bánta meg, hogy turizmusba fektetett – a koronavírus-járvány komoly gyomrost adott a szektornak, de ő nem egy-két évre, hanem 10-20 évre tervezett. Úgy látja, rövid távon hatalmas veszteségeket szenvedett el a turisztika és a vendéglátás, de hisz abban, hogy 2-3 éves időtávon megerősödve fognak kilábalni a krízisből.
„Magyarország mint turisztikai desztináció továbbra is nagyon vonzó, és akár nyertese is lehet a piac átrendeződésének, ami minden szereplő számára lehetőség”
– vélekedik a szakember, megjegyezve ugyanakkor, hogy jelenleg mindenki óvatos, de utazni, élményeket gyűjteni mindenki szeret, ezt a szokásukat nem fogják feladni az emberek.
Arról, hogy kiszállt az Appeninn Nyrt.-ből, azt mondta, egyértelmű szándék állt a döntése mögött, és nem a legjobb piaci időpontot kereste. Azután döntött ugyanis az eladás mellett, hogy a cég állami forrásra pályázott és… nyert. Szerinte ezt egyébként helyesen tette a menedzsment,
„Én azonban úgy ítélem meg, hogy nem szeretnék egy olyan cégben tulajdonos lenni, amely közpénzeket nyer”.
Volt egyszer egy Elios-ügy
Tiborcz István neve korábban leginkább volt érdekeltsége, az Elios kapcsán forgott. Mint ismert, az unió csalás elleni hivatala, az OLAF kifejezetten komoly szabálytalanságokat talált a cég által különböző önkormányzatoktól elnyert 35 közvilágítási projektje kapcsán. Emiatt 13 milliárd uniós forrás megvonását javasolták, a magyar rendőrség azonban semmi olyat nem talált, amit az EU-s hivatal állított.
Idővel az is kiderült, a magyar kormány kivette az Európai Bizottságnak leadandó végleges számlacsomagból az Elios által megvalósított, az OLAF által vitatott közvilágítási projektek számláit. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ezt utóbb elismerte, közlésük szerint a rendelkezésre álló kerett 110 százalékát költötték el, és mind a 100 százalék lehívásra került olyan projektekkel, ahol nem volt vita a kormány és a brüsszeli bizottság között.