A bűnünk az volt, hogy – mint a legtöbb hírportál – mi is beszámoltunk a Publicus legfrissebb közvélemény-kutatásáról, amely csökkenő Tisza-támogatottságot mért, valamint minimálisan növekvő Fidesz-szimpátiát.
Ez pedig megmutatta, hogy
- vannak tiszás olvasók, akik egyáltalán nem értik, mi is az a közvélemény-kutatás, az arány, a százalék („már hogyan javulhatna az egyik szereplő megítélése, ha a másiké közben romlik?”)
- vannak, akik szerint „szar oldal” vagyunk, csak mert merészeltünk írni egy kutatásról (ahogy egyébként korábban a „Tiszának kedvező” Publicus-kutatásokról is mindig beszámoltunk)
- és vannak tiszások, akik egyenesen betiltanák ezt a „mocskos hazug hírportált” (április 12. előtt bizonyára ők követelték leghangosabban a sajtószabadságot)
Rettentő mélyen van az ország szellemi állapota, mondhatnák most a fanyalgók. De a miénk még mélyebben van: nem vettük figyelembe a fentieket. Nem hittünk azoknak, akik szerint a magyar lakosság szövegértési képessége katasztrofális. Meggondolatlanul híreztünk, összevissza csak úgy, amit fontosnak tartottunk, nem mérlegelve a korszellemet, a közhangulatot, az aktuális narratívaigényt. Engedtünk a tények csábításának. Hibáztunk. Emiatt elnézést kérünk, többé nem fordul elő. (Na, most tényleg hazudtunk.)
*És itt is, dehogy szűnünk meg. „Kis ország vagyunk, egy csőcselékünk van”, és ezt a csőcseléket már jól ismerjük. Volt rá 16 évünk, azt is kibírtuk valahogy.
