Az adófizetők összes pénze sem elég nekik agymosásra, ezért most még az utolsó korlátozást is megszüntették: kedden megszavazta az Országgyűlés fideszes többsége az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló törvény módosítását, amely – a szigorú elszámolási szabályok megtartása mellett – kiveszi a jogszabályból az országgyűlési választási kampány költségeinek korlátozására vonatkozó, „eredeti rendeltetési céljukat betölteni már nem tudó rendelkezéseket”.
A módosításra a 133 „bátor” képviselő mondott a zárószavazás során igent, 46 nemet, míg 1 tartózkodott.
A törvényjavaslatban az olvasható: „a USAID-botrány kirobbanása és az, hogy a 2022-es országgyűlési választáson a baloldal a kampányszabályok kijátszásával külföldi forrást használt fel a választási kampányban, egyértelművé tette, hogy a jogalkotó elsődleges feladata a választói akarat külföldi támogatásokon keresztüli befolyásolásának a megakadályozása. Ehhez hozzáadódik, hogy napjainkban a kampánytevékenység egyre inkább a digitális és online térben zajlik, ahol a nemzeti szabályozás nem tud érvényesülni, ugyanis a nagy platformszolgáltatók esetében az európai uniós szabályok kizárólagosan alkalmazandók, amelyek egyelőre nem alkalmasak arra, hogy a különböző forrásból érkező támogatások felhasználásának átláthatóságát, kijátszhatatlanságát biztosítsák”.
A kezdeményező három kereszténydemokrata képviselő úgy magyarázta, a kampányköltések korlátozására vonatkozó szabályozás „idejétmúlt és már nem szolgálja azt a célt”, amely miatt kezdetben megalkották, és a módosítással egységesek lesznek az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, a nemzetiségi önkormányzati képviselők, valamint az Európai Parlament tagjainak választására vonatkozó kampányfinanszírozási szabályok.
Hangsúlyozták: Németország, Svédország, Norvégia, Észtország, Luxemburg, Hollandia, Csehország és Svájc szabályozásában sem szerepel ezen kampányokra vonatkozóan költési plafon (más nyolc-tíz ország szabályozásában meg nyilván szerepel, de a kormánypárti „törvényindoklási szokások” szerint ilyenkor mindig gondosan kimazsolázzák azokat az országokat, amelyek a saját igazukat támasztják alá, majd rettentő büszkén hirdetik, hogy „na lám, máshol is így van”).
A javaslat vitájában Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára azzal is cinikuskodott, hogy „a változtatás az egyenlő verseny megteremtését jelenti” – eddig úgy tűnik, nem volt sajnos egyenlő a verseny, szegény Fidesz-KDNP nem tudott elég pénzt költeni kampányolásra.