RövidenPénzügyekből és szolidaritásból elégtelenre értékeli a főváros vezetését Nagy Márton, a rettentő tehetséges gazdasági miniszter, aki nemrég arról karattyolt, hogy „az infláció összeesett, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tüntette el a kormány”,
hogy aztán kedden már arról számoljon be a KSH, hogy ismét elszabadult az árdrágulás Magyarországon.
De mint afféle kormánypárti politikus, aki felelősséget semmiért nem vállal, Nagy Márton azzal próbálja elterelni magáról a figyelmet, hogy inkább Budapestre mutogat: most éppen azért, mert sokkal fejlettebb merészel lenni, mint az ország többi része!
Szégyellje magát Budapest, hogy ellenzékben is fejlődik
„Budapest hazánk legfejlettebb és Európa egyik legfejlettebb területe, az EU-s fejlettségi szint 168 százalékán áll. Ez azt jelenti, hogy Budapest és egyes vármegyék között a fejlettségbeli különbség akár háromszoros is lehet. A város iparűzési adóbevétele folyamatosan emelkedik, már közel 300 milliárd forintot ér el, ennek ellenére csődközeli állapotba züllesztette a fővárost Budapest vezetése” – hord össze hetet-havat Nagy Márton.
Ezután az ember, akinek gazdasági miniszterként az ország felzárkóztatása lenne a feladata (de ezzel láthatóan nem boldogul), azzal próbálja szétteríteni a felelősségét, hogy hát igazából „a vidék felzárkóztatása mindannyiunk közös érdeke”.
„Minden nap azért dolgozunk, hogy a vidék folyamatosan léphessen egyet előre. Ebből Budapestnek, mint a legfejlettebb területnek is ki kell vennie a részét. Amennyiben ezt a főváros vezetése kétségbe vonja vagy nem fogadja el, úgy az ország és a vidék érdeke ellen tesz” – írja,
immár végleg belegabalyodva, hogy most akkor Budapest „csődközeli állapotba züllött” vagy „a legfejlettebb terület”?
Szolidárisnak kell lenni a kudarcos gazdaságpolitikával
A gazdagabb települések által fizetett szolidaritási hozzájárulás nagy segítséget jelent tehát a szegényebb önkormányzatok számára. Ez így igazságos, hiszen a gazdagabb települések az elmúlt években több száz milliárd forintnyi támogatást kaptak beruházásaikhoz, fejlesztéseikhez – állítja Nagy Mártont.
„A jogszabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, a szolidaritási hozzájárulás rendszerét a Fővárosi Törvényszék, a Kúria és az Alkotmánybíróság is megerősítette. Minden önkormányzatra ugyan azok (sic!) az objektív szabályok érvényesek, azok fizetnek több hozzájárulást, akiknek nőtt az iparűzési adóbevétele. Budapest vezetése nem állhat a törvények felett, a hozzájárulást a fővárosnak is meg kell fizetnie” – hergel a miniszter Budapest és a még valahogy túlélő települések ellen.
Látom, maradt még egy kis pénzed, add csak ide
„Évek óta azt hallgatjuk, hogy Budapestnek nincs pénze, ezért alapvető fejlesztések maradnak el. Ezzel szemben Rákosrendező kapcsán mégis csak kiderült, hogy van a Fővárosnak sok tíz milliárd forintja, amiből megvásárolja a területet, elviszi onnan szemetet és mentesíti a talaj szennyezettségét is. Az adásvételi dokumentum 25. oldala V.4. pontja szerint a vevő a fejlesztés előtt köteles a területet megtisztítani, ha annak költsége nem haladja meg a vételár (nettó 50,9 milliárd forint) 50 százalékát. Ha ez a költség magasabb, akkor külön megállapodásban lehet szabályozni a költségmegosztást. A tisztítást követően pedig a Főváros megfejleszti a területet várhatóan több száz milliárd forintból” – áll a bejegyzésben.
Hangulatkeltés helyett Budapest vezetése tegyen eleget a fizetési kötelezettségeinek, először fizesse ki a Rákosrendező vételárát, utána tisztítsa ki a területeket és közben a törvényeknek megfelelve fizesse meg az adókat, a szolidaritási hozzájárulást és egyéb kötelezettségeit – fogalmazott (hangulatkeltés helyett, nyilván) Nagy Márton sikeres és tehetséges nemzetgazdasági miniszter, hivatásos infláció-legyűrő és gazdaság beindító.
A „főváros pénzügyei kaotikusak, ha kell a rendbetételhez kölcsönadunk megfelelő költségvetési szakértőket!” – fenyegette meg végül a még úgy ahogy talpon lévő Budapestet a miniszter.
