Belföld

Botrány a Széll Kálmán téri aláírásgyűjtésen, videón a bunkó fideszes

Belföld

Súlyos dolgokat állít Dúró Dóráról és Kocsis Mátéról Magyar Péter

Baleset

Halálos tragédia Budapesten

Váratlan Orbán-kritika jelent meg az egyik kormánylapban

Az október 13-ai önkormányzati választás kormánypárti kudarcait elemezgette Pilhál György, a Magyar Nemzet munkatársa, aki – a lakájmédiától szokatlan módon – éles kritikát fogalmazott meg Orbán Viktorral szemben – vette észre az Index.

Pilhál írását Bencsik Gábor Facebook-posztja ihlette, amelyben a Demokrata újságírója a jászberényi vereség után úgy fogalmazott: „baj van, fiúk”, Bencsik szerint ugyanis egyre több embert irritál a Fidesz.

Pilhál felidézte egy korábbi saját írását is, amelyben szépen odamondogatott Orbánnak, és bár a miniszterelnök nevét nem merte leírni, egyértelmű, hogy ki volt már akkor is a címzett:

„Amikor először találkoztunk, egymásra mosolyogtunk, és te azt mondtad: Hallgass a szívedre! És mi hallgattunk, mentünk utánad. Veled. Nem bántuk meg. […] Akkor még őszinte voltál! […] Már nincsenek közöttünk őszinte tereferék. Egyre ritkább, hogy végighallgatsz bennünket. Ha mégis, akkor sem érdekel igazán a mi véleményünk. […] Kiállunk melletted, pedig igazából már csak kevesen tudják, mi van körülötted. Te tényleg úgy érzed, még minden a régi? Nem lehet, hogy tévedsz? Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. […] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!”

– írja a kormányközeli publicista, aki korábban azzal verekedte be magát az említések szintjére, hogy az ellenzéki diáklány, Nagy Blanka szoknyás fotójával ocsmánykodott.

Pilhál amúgy boldogan emlékszik vissza a Fidesz 2002-es veresége után összehívott polgári körökre, de azt írja, ezeket „mindjárt az első kétharmad után, máról holnapra elfelejtették”.

Már nem volt kíváncsi rájuk a politika. Kinőtte őket. Levetette, mint egy megunt ruhát. A polgár – a lelkes, csupa szív aktivista – megtette a kötelességét. A polgár mehet… Vele együtt szép lassan „eltűnt az emberi hang”… Most látni csak, milyen kár

– kesereg a szerző, aki a siker kulcsát abban látja, hogy újra meg kell szervezni a polgári köröket, és ki kell menni a nép közé.