Rácz András Oroszország-szakértő egy a Bloombergen kedden kiszivárgott, tavaly október 17-i Orbán–Putyin telefonbeszélgetés kapcsán arról ír: a magyar miniszterelnök egy esetleges budapesti Trump–Putyin csúcstalálkozó reményében „porig alázta saját magát és az országát” az orosz elnök előtt.
A szakértő Facebook-bejegyzésében az átirat több részletét is felidézi (a szöveg itt olvasható el magyarul). Különösen azt emeli ki, hogy Orbán Viktor a beszélgetésben magát egy egérhez hasonlította, aki segítségére lehet a nagy orosz oroszlánnak – miközben a miniszterelnök rendszeresen a magyar szuverenitás védelmezőjeként lép fel a nyilvánosság előtt. Az idézett mondat szerint Orbán azt mondta Putyinnak:
„Nagyon örülök, hogy újra személyesen találkozhatunk. Bármiben, amiben segítségre lehetek, rendelkezésre állok.”
Rácz értelmezése szerint a beszélgetés tartalma másodlagos volt Orbán számára: a cél kizárólag az volt, hogy Budapest adhasson helyszínt egy esetleges csúcstalálkozónak. Az elemző szerint ez az ambíció eleve hiábavaló volt, mivel – mint a hozzáértők már tavaly nyár óta mondják – egy Putyin–Trump találkozó nem vezethetett volna az ukrajnai háború lezárásához. Moszkva ugyanis nem tárgyalásos rendezésre, hanem katonai győzelemre törekszik, a tárgyalási szándék demonstrálása pedig csupán eszköz az időhúzásra és a nyugati egység megbontására.
Rácz külön kifogásolja, hogy Orbán a beszélgetésben egyszer sem vetette fel: az Ukrajnáról szóló rendezésbe esetleg az ukránokat és az Európai Uniót is be kellene vonni. A magyar miniszterelnök így készségesen asszisztált volna ahhoz, hogy a két nagyhatalom Kijev feje felett döntsön Ukrajna sorsáról, miközben Kárpátalján még több tízezer magyar él.
Az elemző történelmi párhuzamot is von: magyar állami vezető valószínűleg soha nem volt ennyire szívélyes, és soha nem hajolt ennyire mélyre Moszkva előtt, mint most Orbán Putyinnal szemben. „Tényleg, még Kádár sem” – írja, hozzátéve, hogy Kádár János – aki szovjet szuronyokon került hatalomra 1956-ban – az idő előrehaladtával egyre szuverénebb tudott lenni, és időnként sikeresen vitatkozott a szovjetekkel. Orbán szerinte éppen ellenkező irányba halad.
Rácz szánalmasnak nevezi azt is, ahogyan Orbán a beszélgetés végén oroszul próbált sokadjára köszönetet mondani és elköszönni, amire tényleg semmi szükség nem volt, és csupán a szolgalelkűség demonstrálása.
Az elemző megjegyzi: sokatmondó, hogy a kormánymédia nem próbálta meg cáfolni a felvétel hitelességét, ehelyett külső beavatkozásként állítja be a szivárogtatást. Rácz szerint azonban éppen Orbán az, aki „a magyar szuverenitást konkrétan Putyin lábai elé helyezte”.





