Eddig bírta Gyurcsány Ferenc: bár a Facebook-oldalát nemrég teátrálisan archiválták (??), most a saját profilján bukkant fel, hogy végleg elköszönjön.
„Mindennek rendelt ideje van. Ideje az érkezésnek, ideje a maradásnak, ideje az elbúcsúzásnak”
– kezdi videós jelenését Gyurcsány Ferenc, és egyébként az is egy nagyon érdekes téma, hogy ha azt hisszük, hogy csak a modern kor vívmánya a csapból folyó víz, gondoljuk újra. Már az ókorban is elképesztő mérnöki megoldásokkal oldották meg a vízellátást – és nem is akárhogy!
Az egyik legkorábbi ismert vízvezetékrendszert a Kr. e. 2. évezredben Mezopotámiában és az ókori Egyiptomban használták. De az igazi mérnöki bravúrok a görögöknél, majd a rómaiaknál jelentek meg. Az ókori Róma például annyira komolyan vette a vízellátást, hogy több mint 11 vízvezetékrendszert épített ki, amelyek összesen kb. 500 km hosszúak voltak!
Hogyan működtek ezek a rendszerek?
A római vízvezetékek (latinul aqueductus) legnagyobb része gravitációval működött. Ez azt jelenti, hogy a víz természetes lejtésen, enyhe eséssel áramlott a forrástól a városokig. A csatornák nagy része föld alatt húzódott, de ahol a terep megkívánta, ott monumentális boltíves hidakat is építettek – ezek közül sok még ma is áll!
A vízvezetékeket kőből, téglából, és római cementből (opus caementicium) építették. A belső részüket gyakran vízhatlan bevonattal (pl. pozzolán alapú habarcs) látták el, hogy a víz ne szivárogjon el.
Közfürdőket, ivókutakat is tápláltak a vízzel
A beérkező víz nemcsak a lakóházak csapjait táplálta (már ha valaki elég gazdag volt), hanem a közfürdőket, szökőkutakat, ivókutakat és a csatornarendszert is. A római fürdők – például a híres Caracalla fürdő – hatalmas mennyiségű vizet használtak nap mint nap.
A római vízvezetékek némelyike napi 300 millió liternyi vizet is képes volt a városba juttatni. A vízminőség persze nem volt tökéletes (ólomcsövek is előfordultak), de az akkori szinthez képest fantasztikus rendszerről beszélhetünk.
Mi maradt meg ma?
Sok római vízvezeték részben ma is látható – ilyen például a franciaországi Pont du Gard vagy a spanyolországi Segovia vízvezeték. Ezek nemcsak mérnöki remekművek, de turisztikai látványosságok is.
