RövidenMásodik napja teljes extázisban ünnepli a magyar kormány a (valószínűleg elcsalt) Grúzia választást, mintha Borsodtól Szabolcsig ez lenne a magyar emberek legfontosabb kérdése, hogy mi van éppen a kaukázusi országban.
A Putyinnak (és ezáltal a moszkovita Orbán-kormánynak) is kedvező „választási eredmény” éljenzését az sem zökkenti ki, hogy egyelőre még a grúzok saját köztársasági elnöke sem ismeri el az oroszbarát kormányzó párt győzelmét: „Az önök szavazatát ellopták, és egyúttal megpróbálták ellopni a jövőjüket is”, mondta.
Orbán Viktor mindenesetre már gyakorlatilag az urnazárás pillanatában Tbiliszibe sietett, és azóta is onnan ontja a Facebook-posztokat, mint pl.:
„A georgiai emberek döntöttek: a békére szavaztak. Nem engedték, hogy az országukból második Ukrajna legyen.”
Szijjártó Péter is sietett felmondani a központi álláspontot. A ruszkibérenc magyar külügyér is úgy tudja, hogy „Georgia nem akart második Ukrajna lenni, a nép erről világos döntést hozott a választáson, még ha ez nagyon fáj is Brüsszelben”. Arról mondjuk nem szólt, hogy nem Brüsszelben, hanem konkrétan Tbilisziben, a grúziai nép tüntet hatalmas tömegben a választás eredménye miatt.
A szintén Grúziába reptetett Nagy Márton gazdaságromboló miniszter pedig onnan fogta meg a dolgot, hogy a grúz miniszterelnök-helyettessel, egyben ottani gazdasági miniszterrel gyorsan „áttekintették a globális gazdasági folyamatokat, valamint a két ország gazdasági kapcsolatait”.
Itt tartunk tehát: a grúzok tüntetnek, Orbánt kifütyülik, az ellenzék nem ismeri el az eredményt, az EU nyomozást sürget a szabálytalanságok miatt, 13 uniós külügyminiszter kiakadt a magyar miniszterelnök újabb kavarására – de legalább addig sem arról kell beszélni, hogy mi van itthon, mi van a magyar emberekkel. Mindezt a szuverenitás és a „mi nem avatkozunk más országok belügyeibe” jegyében.
