HirdetésAz óceánok uralma mindig is alapvető pillére volt a nemzetek hatalmának. A 21. század elején a geopolitikai feszültségek és a regionális konfliktusok – különösen Oroszország és Ukrajna, valamint Izrael, Gáza és Libanon között – rávilágítanak a tengerek ellenőrzésének fontosságára a nemzetközi biztonság, a globális kereskedelem és a katonai hatalom kivetítése szempontjából.
Az amerikai haditengerészeti dominancia és az új tengeri hatalmak felemelkedése
Az Egyesült Államok, a brit tengeri uralom örököse, már régóta felismerte a tengeri hatalom fontosságát. Az amerikai haditengerészet (US Navy) a világ legerősebb tengeri hadereje maradt, mintegy 300 harci hajóval, köztük tizenegy Nimitz és Gerald R. Ford osztályú nukleáris repülőgép-hordozóval. Ezenkívül a haditengerészet körülbelül 4000 működőképes katonai repülőgéppel rendelkezik, lehetővé téve, hogy erejét az egész óceánon kivetítse. Ezzel az erővel az Egyesült Államok a 20. század második felében a szabad hajózás garanciáját jelentette.
Azonban a világ tengeri erőinek egyensúlya átalakulóban van. A kínai haditengerészet, amelyet a Népi Felszabadító Hadsereg Tengeri Haderejeként (MAPL) ismerünk, gyorsan bővül mind mennyiségileg, mind minőségileg. Kína jelentős beruházásokat hajt végre flottájának modernizálására, új repülőgép-hordozók, rombolók és nukleáris meghajtású tengeralattjárók üzembe helyezésével. Ez az erősödés célja Kína szuverenitásának megerősítése a környező tengeri területeken, különösen a Dél-kínai-tengeren, valamint gazdasági és stratégiai érdekeinek védelme világszerte.
A tengeri szállítás, a globalizáció pillére
A tengeri szállítás a nemzetközi kereskedelem gerince. A kereskedelem körülbelül 80%-át értékben és 90%-át mennyiségben a tengeri útvonalakon bonyolítják le. A hajók széles skálájú árukat szállítanak, a gyártott árukat tartalmazó konténerektől kezdve a folyékony ömlesztett árukig, mint például a szénhidrogének, amelyek az összes árucikk mintegy 40%-át teszik ki, valamint a szilárd ömlesztett áruk, például az érc, a szén és a gabona. Természetesen ide tartoznak a késztermékek és az alkatrészek is.
A tengeri útvonalak biztonsága ezért elengedhetetlen a globális gazdaság zavartalan működéséhez. A stratégiai szorosok, mint Bab el-Mandeb, Malacca vagy Hormuzi, sok hajó számára kötelező átkelőhelyek. E területek bármilyen zavara jelentős hatással lehet a globális ellátási láncokra, az alapanyagok árára és a globális gazdasági stabilitásra.
Regionális konfliktusok és a tengeri biztonságra leselkedő fenyegetések
A jelenlegi geopolitikai feszültségek közvetlen hatással vannak a tengerek biztonságára. A Közel-Keleten a Bab el-Mandeb szoros, amely Jemen és Dzsibuti között található, stratégiai átjáró, amelyen keresztül jelentős mennyiségű tengeri forgalom halad át. A jemeni, Irán által támogatott Houthi lázadók azzal fenyegetőztek, hogy megtámadják a szoroson áthaladó hajókat, válaszul a Szaúd-Arábia vezette koalíció katonai akcióira. Ezek a fenyegetések megnövelték a szoroson áthaladó hajók kockázatait.
Ennek következtében a hajózási társaságoknak alternatív útvonalakat kellett fontolóra venniük, például Afrika megkerülését a Jóreménység-fokán keresztül. Ez a kerülőút több ezer tengeri mérfölddel hosszabbítja meg az utakat, növeli a tranzitidőt, az üzemeltetési költségeket és a szállítások szénlábnyomát. Ezenkívül ez a helyzet a tengeri biztosítási díjak megugrásához vezetett.
A konfliktusok hatása a tengeri biztosításokra
A kereskedelmi hajóknak többféle biztosítással kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfeleljenek a nemzetközi előírásoknak:
- A hajótestbiztosítás fedezi a hajó fizikai kárait.
- A rakománybiztosítás védi az áruikat szállítás közbeni veszteség vagy kár esetén.
- A védelem és kártérítési (P&I) biztosítás fedezi a hajótulajdonos polgári jogi felelősségét harmadik felekkel szemben, beleértve a környezeti károkat és a személyzet sérülésével kapcsolatos igényeket.
Konfliktus idején a biztosítók a kockázatos tengeri területeket azonosítják, ami a díjak növekedéséhez vezet. Bab el-Mandeb esetében a díjak ötszörösére vagy akár tízszeresére emelkedtek egyes esetekben. Például a háborús kockázati biztosítási díj, amely a szabványos biztosításokhoz hozzáadódik, akár a hajó értékének 0,4%-át is elérheti egy útra, szemben a normál 0,05%-kal. Ez több százezer dollárral növelheti a biztosítási költségeket.
Ez a biztosítási költségnövekedés súlyosan érinti a hajótulajdonosokat és bérlőket, és végső soron az áruk fogyasztói árára is hatással van. Emellett elriaszthat bizonyos üzemeltetőket a veszélyes területeken való hajózástól, tovább zavarva a kereskedelmi áramlást.
A Hormuzi-szoros: egy feszült idegközpont
A Hormuzi-szoros, amely Irán és Omán között helyezkedik el, központi tengeri átjáró a nemzetközi kereskedelemben. A világ olajának körülbelül 20%-a és a cseppfolyósított földgáz egyharmada halad át ezen a keskeny szoroson. Az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti feszültségek, amelyeket a gazdasági szankciók és a tengeri incidensek súlyosbítanak, fenyegetik a szoros forgalmának esetleges lezárását vagy megzavarását.
Egy ilyen forgatókönyv drámai következményekkel járna a globális energiapiacokra. Az olajárak az egekbe szökhetnének, általános inflációt idézve elő, és hatással lennének a világgazdaságra. A szárazföldi olajvezetékek nem rendelkeznek elegendő kapacitással ahhoz, hogy kompenzálják a tengeri forgalom megszakadását a Hormuzi-szorosban.
Kihívások a haditengerészetek számára és stratégiai alkalmazkodás
A nemzeti haditengerészeteknek növelniük kell műveleteiket a tengeri útvonalak biztonsága érdekében. Az aszimmetrikus fenyegetések, mint a kalóztámadások, fegyveres gyorshajók, tengeri aknák és tengeri drónok, bonyolítják a biztonsági műveleteket. A jemeni Houthi lázadók például hajó elleni rakétákat és drónokat használtak katonai és kereskedelmi hajók megcélzására.
Az amerikai haditengerészet, technológiai és anyagi fölénye ellenére, kénytelen alkalmazkodni ezekhez a nem hagyományos fenyegetésekhez. Hogyan? Új megfigyelőrendszerek kifejlesztésével, a drónok fokozott használatával a felderítés és a célpontok azonosítása érdekében, valamint a szövetséges haditengerészetekkel való együttműködéssel, hogy elrettentő jelenlétet biztosítson az érzékeny tengeri területeken.
A rusz-ukrán konfliktus és a tengeri kihívások
Kelet-Európában az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus jelentős hatással van a tengeri biztonságra. A Fekete-tenger stratégiai fontosságú a gabona, az olaj és a gázexport szempontjából. A feszültségek a hajózási korlátozásokhoz, katonai műveletekhez és a kereskedelmi hajókra leselkedő kockázatok növekedéséhez vezettek.
Ráadásul az orosz energiapiac elleni nyugati szankciókra válaszul Moszkva kidolgozott egy stratégiát ezek megkerülésére. Oroszország egy „szellemhajó flottát” hozott létre, amely több száz hajóból áll – becslések szerint 200 és 400 között –, amelyek kényelmi lobogók alatt vagy azonosítatlanul közlekednek, hogy olajat szállítsanak harmadik országokba. Ezek a hajók gyakran megfelelő biztosítás nélkül közlekednek, és nem tartják be a nemzetközi előírásokat, ami súlyos környezeti kockázatokat hordoz, különösen azért, mert nagy részük olajat és olajtermékeket szállít.
Ez a szellemhajó flotta jelentős kockázatot jelent a tengeri biztonságra és a környezetre nézve. Ezek a hajók általában öregek és rosszul karbantartottak, és baleset esetén nincs biztosíték arra, hogy a környezeti károkat, például olajfoltokat, megtérítik, különösen, ha a nagy, jól tőkésített orosz biztosítókat a szankcióktól való félelem miatt a piacról való kivonulásra kényszerítik.
Nemzetközi együttműködés és az Európai Unió szerepe
A nemzetközi együttműködés létfontosságú a tengeri biztonság garantálása érdekében. Az Európai Uniónak, partnereivel együttműködve, meg kell erősítenie tengeri képességeit, és hozzá kell járulnia a stratégiai tengeri útvonalak védelméhez. Franciaország, mint vezető tengeri hatalom, kulcsszerepet játszik ebben. Jelentős tapasztalatokat nyújthat az aszimmetrikus fenyegetésekkel szembeni küzdelemben, aktívan részt vehet nemzetközi missziókban, és előmozdíthatja a multilateralizmusra épülő válságkezelési megközelítést.
A regionális feszültségek, az aszimmetrikus fenyegetések és a szankciók megkerülésére irányuló stratégiák közvetlen hatással vannak a tengeri biztonságra, és így a globális gazdaságra is. A stratégiai tengeri útvonalak védelme tehát közös érdek. Ez egy átfogó megközelítést igényel, amely magában foglalja a katonai, gazdasági és diplomáciai dimenziókat. A globalizáció korszakában a tengeri biztonság elválaszthatatlan a nemzetközi stabilitástól és a gazdasági jóléttől. Az államoknak együtt kell dolgozniuk annak érdekében, hogy megőrizzék a szabad hajózást, és biztosítsanak egy biztonságos, védett tengeri környezetet mindenki számára.
