RövidenOrbán Viktor ahogy a korábbi években, az idén is levélben köszöntötte a határon túli magyar közösségek tagjait március 15. előestéjén; a levelet számos helyi ünnepségen fel fogják olvasni – osztotta meg az enyhe személyikultusz-szagot árasztó „hírt” Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtóelhárítója sajtófőnöke.
Orbán Viktor a levélben állítólag arról magyaráz, hogy 1848. március 15-e különleges helyet foglal el a világtörténelem lapjain. „175 év távlatából is csodálattal emlékezünk erre a makulátlan fényű napra, amikor a magyar nemzet vérontás nélkül, békében és egyetértésben vívta ki szabadságát” – írta, ellamentálva azon is, hogy „mi, magyarok” történelmünk során sokszor bebizonyítottuk, hogy bátran fel merjük venni a harcot a ránk zúduló ellenséges túlerővel, ugyanakkor – más nemzetekhez hasonlóan –
mégis jobban szeretünk élni a szabadságban, semmint meghalni érte.
Orbán szerint évtizedeken át joggal és őszintén remélhettük azt, hogy Európa földjén nem pusztíthat többé háború. A mostani szörnyű időkben ezért még inkább szükségünk van a magyar szabadság iránytűjére, amely történelmünk annyi vészkorszakán vezetett már keresztül bennünket!
Bár a „szörnyű időket” Orbán nem konkretizálja, mi azért megtennénk: Oroszország lerohanta Ukrajnát, a háború több mint egy éve tart, a magyar kormány pedig egyfajta különutas, Putyin-barát politikája miatt gyakorlatilag páriává tette magát Európában.
„Békére vágyunk, és a béke pártján állunk” – puffogtatta ismét az unalomig ismert lózungot a miniszterelnök.
Orbán arról is értekezett, hogy tisztelettel fordulunk más nemzetek felé, de ugyanezt a tiszteletet várjuk el a magyarok iránt Brüsszelben, Washingtonban és Kijevben is. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy elhallgassanak a fegyverek, mert ez az egyetlen út, amely ma garantálni tudja a magyar emberek biztonságát és boldogulását a Kárpát-medencében. A levelét pedig a „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” mondással zárta.
