„Féregirtás, poloskátlanítás. Jó lenne érteni, miért csinálják és mit várnak tőle” – írja Török Gábor politikai elemző Torgyán József egykori, valamint Orbán Viktor tegnapi botrányos kijelentése között párhuzamot vonva.
A magyar kormányfő ugyanis „ünnepi” beszédében immár nyíltan poloskának, elpusztítandó kártevőknek titulálta a vele egyet nem értő magyar embertársait, és azzal cukkolta a Múzeumkertben összegyűlt fideszeseket, hogy
„húsvéti nagytakarítást” rendez, mert „túl sok mindent éltek túl” bizonyos politikusok, bírók, újságírók, „álcivil szervezetek és politikai aktivisták”.
Török Gábor szerint négy esetben süllyedhetnek politikusok erre a szinte:
- (1) ha úgy látják, hogy apad a tábor és még mélyebbre kell ásni az árkokat, hogy ezzel megállítsák a dezertálást („pánik”)
- (2) ha úgy érzik, kell valami nagyon erős mondás, hogy arról szóljon a közélet, ne pedig más, számukra sokkal kellemetlenebb témákról („gumicsont”)
- (3) ha úgy gondolják, hogy számukra hasznos, ha a másik tábor fenyegetve érzi magát („hisztéria”)
- (4) ha nem mérik fel jól, hogy egy ilyen megszólalásnak mi lesz a következménye („hiba”)
Az elemző szerint Torgyán egyértelműen a negyediket művelte, „itt most mind a négy esélyes még”.
Török a posztban megosztotta Szájer József korábbi – Torgyán József hasonló mocskosságára reagáló – parlamenti felszólalását. Most egyelőre nem tudni róla, hogy a fideszes csatornamászó, vagy bárki abból a táborból elhatárolódott volna a miniszterelnök saját nemzete tagjai ellen hergelő szónoklatától.
Nyáry Krisztián író eközben arra figyelmeztetett, hogy legutóbb Ruandában volt olyan, hogy egy politikus „poloskának” nevezte az ellenfeleit, ami végül népirtáshoz vezetett, ezért
„azóta magára valamit is adó vagy legalábbis óvatos afrikai diktátor, vagy a hatalom megragadására készülő népvezér kínosan kerüli, hogy ellenfeleit poloskáknak nevezze”.