HirdetésAnnak ellenére, hogy folyamatosan nőnek a hiányszakmákban a fizetések, bizonyos pozíciókba a cégek mégsem találnak munkaerőt. Szakképzett dolgozók híján pedig sajnos elesnek a megrendelésektől, holott munka van bőven.
Elég csak megnézni a varrodákat
Szinte nem is találhatunk belőlük olyanokat az országban, ahol ne lenne súlyos munkaerőhiány. Sőt, sokaknál olyan rossz a helyzet, hogy szinte azonnal fel tudnának venni dolgozókat.
Így van ezzel egy egervári bútorgyártó vállalkozás is, amely november elején adott fel egy hirdetést “Zalaegerszeg környékén, egervári munkahelyen varrónői állás egy műszakos munkarendben” címmel annak reményében, hogy sikerül egy ügyes kezű kollégát találnia a kárpitos munkákhoz.
No, de mégis hogyan fajulhatott el ennyire a helyzet?
Mint sok más szakmunka esetében, ennél a munkakörnél is az a probléma áll fenn, hogy több varrónő is nyugdíj előtt áll, míg utánpótlás alig-alig akad, ami egyrészt arra vezethető vissza, hogy a fiatalok kevésbé kaphatók erre a munkára.
De nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy a szakképzés a ’90-es évektől kezdve nagyon erősen leépült, és a szakmunkásképző iskolák megszűntek. Azon intézmények többségében pedig, ahol megmaradt a képzés, eléggé alacsony színvonalú a gyakorlati oktatás. Ezért is “fektet be” a varrodák és a ruhaipari cégek többsége az utánpótlás-nevelésbe, és fogadja a tanulókat a közeli szakképzési centrumokból.
A fentebb említett dolgokon túl még az is nagymértékben hozzájárult a kialakult helyzethez, hogy nem egy varrónő inkább a fellendülőben lévő gyártósori összeszerelő üzemekben helyezkedett el, ahol sok esetben nem is a szakmájukban dolgoznak.
Mindezért viszont kárpótolja őket, hogy jóval nagyobb összeget tehetnek zsebre havonta. A fizetések.hu weboldal adatai szerint ugyanis a varrónők átlag havi bruttó bére jelenleg 230 és 395 ezer forint között mozog, míg az összeszerelők a tapasztalat mértékétől és a munkahely típusától függően havonta 298 és 626 ezer forint közötti fizetéssel számolhatnak.
Mi jelenthet megoldást erre a problémára?
A legegyszerűbb megoldást egyértelműen a fizetések emelése jelentené. Ehhez azonban nagyobb fizetőképességű külföldi megbízókra lenne szükség.
Bár azt hozzá kell tenni, hogy ezeknek a cégeknek a legtöbb esetben nem feltétlenül a fizetőképességükkel van a gond, hanem azzal, hogy a nagyobb haszon reményében inkább olcsón gyártatnak. Emiatt is telepítik az üzemeiket Kínába, Tajvanra, Indiába és az egyéb keleti országokba.
Jelenleg tehát nem igazán látszik a fény az alagút végén, de mi azért reménykedünk abban, hogy néhány éven belül megoldódik majd a helyzet, vagy legalább egy kis mértékben javul. Mihez kezdenénk ugyanis az ügyes kezű varrónők nélkül?