Harta Viktor
A 444 készített interjút Balogh Krisztinával, aki két és fél évig volt a közmédia riportere, de tavaly nem bírta tovább, és felmondott. Szavai szerint elege lett a kézzel irányított propagandából: hogy például a lombikprogramról is politikai alapon kell forgatni, vagy hogy közszolgálatiság helyett a migránsozás és az ellenzék nevetségessé tétele volt a munkájuk.
Az 1993-as születésű Balogh egy szabolcsi kis faluból került be az ELTE-re, aztán médiába, ugyanis gyerekkori álma volt, hogy riporterként dolgozhasson. A közmédiánál 2016 tavaszán kezdett, és 2018 decemberéig bírta.
„Olyan őrült nagy felelősség nem volt rajtam, mert többnyire fesztiválokról és gyerekprogramokról csináltam anyagokat. De így is kamerába kellett mondanom, hogy mekkora a gyerekvállalási kedv, és meg milyen jó a CSOK, miközben Szabolcsban saját szememmel láttam, hogy aki tényleg rászorul, képtelen felvenni a támogatást. Másik nap szárnyaló keresetekről és világszínvonalú fejlesztésekről beszéltem, miközben a környékünkön mindenki minimálbéren nyomorog, a vonat pedig 20-szal vánszorog Szabolcstól Békésig”
– mondta a médiás pályát végül ausztriai felszolgáló-pozícióra cserélő nő, akinek a végső lökést a tavaly év végi MTVA-székháznál történt események adták meg.
„Szabályosan bezártak bennünket a newsroomba. A szerkesztő üvöltözött, hogy senki nem mehet ki. Mindhárom ajtót elreteszelték, nehogy bejöjjenek a politikusok. Konkrétan pisilni se mehettünk ki. Fojtogató érzés volt. Engem addig apám se, anyám se zárt be soha sehova, nemhogy egy ’felelős szerkesztőnek’ nevezett személy. Akkor döntöttem el, hogy ezt velem nem lehet csinálni”
– idézte fel a tévénél történteket az akkor riporterként dolgozó Balogh. Beszélt arról is, hogy az MTVA-s munka egyfajta stigmává vált, kollégái „semmirekellőként és munkakerülőként” emlegették a tévé székháza előtti tüntetőket, miközben több barátja is ott volt a tömegben.
„Olyan érzés volt, mint amikor kisgyerekként lecigányoztak. Akkor nem értettem, miért baj, ha az ember cigány. Aztán rá kellett jönnöm, hogy olyan embereknek tulajdonított bűnökkel azonosítottak, akiket nem is ismerek, és akikhez nincs közöm. Amikor ez a botrány kitört, hasonló érzés kerített hatalmába, mint amikor az iskolában megkaptam a bélyeget. A barátaim tiszteletben tartották a munkámat, mégis azt kellett éreznem, kínos ezzel közösséget vállalnom. Mindenki hírhamisító lett, aki az MTVA-ban dolgozott. Megint nem én voltam rossz, nem csináltam rosszat, és mégis azt kellett éreznem, hogy én is ’olyan’ vagyok”
– fejtette ki a volt közmédiás riporter, akinek állítólag mikor felmondott, még csak meg sem köszönték a „munkáját”, annyit kérdeztek tőle:
„Megfutamodsz?”
