RövidenA Fidesz házi „civil szervezete”, a CÖF-CÖKA is elkészült bizonyos kormánypárti körökben szellemi zsinórmértéknek tekinthető dolgozatával a rabszolgatörvény, és az elmúlt napok történései kapcsán, és megdorgálták akit meg kellett.
Messziről indítanak, azzal kezdik közleményüket, hogy
a keresztény civilizáció meghatározó része az advent átélése. Lassú elcsendesedés, a nyugalom állapotának előhívása, magunkba fordulás, számvetés. Fokozott törődés közvetlen környezetünkkel, családunkkal, készülődés a karácsonyi ünnepekre, a békesség és a szeretet jegyében,
majd mire az álomba szenderült olvasó szája szélén az első nyálcsepp éppen megjelenne, belecsapnak a közepébe:
Az ellenzéki pártok parlamenti viselkedése, a ki tudja, miért hőbörgők utcai randalírozása nem más, mint a frusztrált képviselők, majd a hozzájuk csatlakozó, tájékozatlan félrevezetettek magamutogatása.
A békesség, a szeretet és az ünnepre való hangolódás jegyében megjegyzik, hogy „a túlórával foglalkozó törvényt rabszolgatörvénynek nevezni hibbant gondolat”, és „nyugalom állapotának előhívását” a CÖF-CÖKA-nál az sem segíti, hogy mint fogalmaznak,
elegünk van a politikai pamfletekből, az ellenzék ahelyett, hogy kákán is csomót keres, örvendezhetne, hogy a kormány teljes foglalkoztatottságot teremtett és megvalósította a munkáltatók és a munkát vállalók szabad egyezkedésének túlóra vonatkozású, új, demokratikus formáját.
Na, és hogy minek kellene még örvendezni? Elmondják, még stílusosabban is, mint Gajdics Ottó a Magyar Időkben:
A Kádár rendszerben ajándéknak számított a másodállás vállalása, de akkor sokak számára a mélyszegénység elkerülését jelentette. Arról ne is szóljunk, hogy a szabad szombat az akkori kormányzás szerint adomány volt.
