RövidenMég több mint 1500 jelölt nyilvántartásba vételéről kell dönteniük a választási bizottságoknak. A jogszabály előírja, hogy azonos nevű jelöltek esetében nem lehet a jelölteket a ragadványnevükkel nyilvántartásba venni, noha a 2014 előtti önkormányzati – és ott is inkább a nemzetiségi – választásokon ez még jellemző volt azokon a településeken, ahol sok azonos vezetéknevű jelölt élt, és több esetben a jelölteknek még a keresztneve is azonos volt.
A választási eljárásról szóló törvény előírja, hogy a szavazólapon a jelöltek – az önkormányzati választáson a főpolgármester-jelöltek, polgármesterjelöltek, egyéni választókerületi jelöltek, egyéni listás jelöltek – nem a nevük abc-sorrendjében szerepelnek a szavazólapon, hanem a választási bizottságok által kisorsolt sorrendben.
A becenév helyett a jelölt születési évét kell tudni
A törvény részletesen szabályozza az azonos nevű jelöltek szavazólapon feltüntetésének szabályait. E szerint abban az esetben,
ha a választáson két vagy több jelölt neve megegyezik, a szavazólapon nevük után, zárójelben fel kell tüntetni születési évüket.
Amennyiben ugyanazon jelölőszervezet által állított vagy független jelöltek neve és születési éve is azonos, akkor a szavazólapon a jelöltek neve után, zárójelben fel kell tüntetni a lakcímük szerinti települést, és ha az is azonos, akkor a foglalkozásukat.
A választási iroda feladata, hogy írásban kérje a jelöltet, nyilatkozzon a foglalkozásáról. A nyilatkozatra három napja van a jelöltnek, a törvény azonban nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha a jelölt nem nyilatkozik.
Ugyanakkor a több utónévvel rendelkező jelölt kérheti, hogy a szavazólapon csak az egyik utónevét tüntessék fel, a doktori címmel rendelkező jelölt pedig azt, hogy a szavazólapon ne szerepeljen a „dr.” megjelölés.
Az önkormányzati választáson tehát nincs lehetőség arra, hogy névazonosság esetén a jelölt kérhesse, tüntessék fel ragadványnevét (becenevét) a szavazólapon.
Régen minden jobb volt
A 2014 előtti önkormányzati – és ott is inkább a nemzetiségi – választásokon volt jellemző, hogy azokon a településeken, ahol sok azonos vezetéknevű jelölt élt, és több esetben a jelölteknek még a keresztneve is azonos volt, a helyi választási bizottság a jelölteket ragadványnevükkel (mint például „Zorró”, „Pipás Gyuszi fia”, „Marcsa fia”, „Fikusz”, Manitu”, „Drótos”, „Kopasz Ödön”) vette nyilvántartásba, hogy a választópolgárt a felvett nevek segítsék abban, arra a jelöltre adják a voksukat, akit támogatni kívánnak.